Számtalan dal, film és könyv lapjai említették meg a történelem során a világ talán leghíresebb útját. A Chicago és Los Angeles között mintegy 4000 kilométeren át húzódó, egész országot átszelő aszfaltcsík egykoron az Egyesült Államok legikonikusabb arcát mutatta. Az út szélén gombamód szaporodó neonfényes motelek, benzinkutak, gyorséttermek – egyszóval minden megtalálható volt, ami a nagybetűs Amerika.

A 66-os út története

A modern kori Egyesült Államok együtt épült az úttal. A munkálatok 1926. november 11-én kezdődtek meg azzal a grandiózus törekvéssel, hogy összeköttetést teremtsenek az ország keleti és nyugati partja között. Noha a Route 66 csak hosszú idő után nyerte el végleges arculatát (folyamatosan hosszabbították kisebb-nagyobb szakaszokkal), hivatalosan 1938-ban adták át a forgalomnak.

Az első komolyabb „terheléspróba” is a harmincas évekhez fűződik. A nagy vándorlások idején, amikor Kaliforniában felkapott életforma lett a gazdálkodás, és egyre-másra jelentek meg a ranch-ok, farmerek tízezrei indult el nyugat felé. Mondanom sem kell, a 66-os úton át. Ugyanez a népvándorlás a II. világháborút követően is megismétlődött. Ekkor jórészt a keleti iparvidékekről özönlöttek át az elégedetlen jenkik a kényelmesebb megélhetést ígérő dél-kaliforniai elővárosi idillbe.

Érdekesség, hogy a II. világháború alatt a 66-os utat csapatmozgatás céljából az amerikai hadsereg is igénybe vette. Így a legendás pályacsíkon mindennapos látvány volt a katonai karavánok áthaladása, a hadipari eszközök felvonulása.

Az 1950-es évekre a 66-os út letagadhatatlanul a világ legismertebb útjává vált. A pálya szélén elterülő látványosságok rengeteg turistát vonzottak az ország számos pontjáról. Élelmes üzletemberek meg is látták ebben a lehetőséget, és választ kerestek arra a kérdésre, hogyan tudnák az utazókat gyorsan, pincérek és terített asztalok nélkül megetetni. Mindezt persze úgy, hogy az üzletileg is megtérüljön. A 66-os út mellett hamarosan megjelentek a világ első gyorséttermei, ahol a kiszolgáláshoz ki sem kellett szállni a kocsiból. Talán nem meglepő, de az újítás egy csapásra népszerűvé vált Amerika-szerte.

Az elkövetkező 25 év során a legendás út építése folytatódott, kisebb-nagyobb szakaszokkal nőtt a pálya hossza. Az utolsó szakaszt 1984-ben adták át, ezt követően a 66-os út építését hivatalosan is leállították.

A Route 66 mai arca

Noha nem országszerte, ám bizonyos szakaszokon a 66-os út mai napig őrzi misztikumát. Egyes államokban ugyanolyan népszerűségnek örvend, mint ötven évvel ezelőtti virágzása idején. Autótulajdonosok, közlekedéstörténeti szakemberek és várostörténészek köreiben még mindig roppant kedvelt az öreg 66-os. Szinte nem létezik olyan amerikai utazós film, amiben neve legalább egyszer ne kerülne megemlítésre.

Jelentőségét azok az államok is felismerték, melyeken az útvonal keresztül halad. 1990-ben az érintett államok nagyszabású felújítási munkálatokba kezdtek. Az illetékesek úgy döntöttek, hogy nem hagynak veszni egy muzeális értékkel felérő, roppant népszerűségnek örvendő, és nem mellékesen az amerikai történelmet formáló utat.

Az útburkolati hibák javításra kerültek, a jeleket újból felfestették, a pálya pedig megkapta a Történelmi 66-os út kitüntető címet is. Noha a renoválást követően az út egykori népszerűségét már nem tudta elérni (ami nem is csoda, hiszen ma már repülőre ül, aki a keleti partról a nyugatira szeretne eljutni), de újra élet költözött a korábban kihaltnak vélt városokba.

Ismét megjelentek a szolgáltatók: a drive-ok, a töltőállomások, a shopok, az autómosók és a jellegzetesen amerikai kiskocsmák. Sőt, a helyreállításnak köszönhetően nem csak az élet költözött vissza egyes településekbe, de akad néhány hely, ahol új falvak is megjelentek. Mindez pedig a 66-os mérhetetlen vonzását jelenti. Jellemzően ugyanis a települések mellé fejlődnek az utak, és nem fordítva.

Táblái, monumentális út menti szobra, mára már omladozó vakolatú vagy elhagyatott moteljei még mindig a látogatók csodálatát váltják ki. Az egykor számtalan embernek megélhetést biztosító út emlékezete nem halványul. Volt idő, amikor ezrek dolgoztak a 66-os mellett éttermi munkásként, benzinkutasként, vendéglátósként, autószerelőként, gumisként és napestig sorolhatnám. Akarva-akaratlanul is, de kétségtelen, hogy az Egyesült Államok legikonikusabb útja olykor több embert foglalkoztatott, mint egy multinacionális vállalat.

Vonalvezetése olyan páratlan vidékeken halad át, mint az illinoisi kukoricaföldek, az aranyként pompázó napsütötte Los Angeles, a roppant látványú Grand Canyon, vagy St. Louis és Chicago utcái. A 66-os út kétségtelenül az amerikai történelem egy igen jelentős, patinás darabja, mely úgy tűnik, hogy az idő múlásával csak tovább nemesedik.